2012. március 7., szerda

A kalifák története I.: Abu Bakr jelleme és uralkodóvá választása

Bevezető: Ebben a sorozatban Irfan Faqih: Korai iszlám történelem című könyvéből közlünk részleteket, melyet Jakab György fordított angolból magyarra. A könnyebb áttekinthetőség végett a szöveget részekre bontjuk, helyenként a fejezetek sorrendjén is változtatunk, de ragaszkodunk az eredeti műhöz.


Abu Bakr bemutatása
Abu Bakr neve az isztambuli
Ayasofya dzsámi falán
Abu Bakr ibn Abi Quháfa (Allah legyen vele elégedett) "világos bőrű és karcsú termetű volt, keskeny arca, mélyen ülő szemei és széles homloka volt. Hangja félelmetes volt, keveset beszélt, de ha megszólalt, higgadt és lelkes volt." Olyan volt, mint a Próféta (Allah békéje és áldása legyen vele), az egyszerűség, az alázatosság és a zord életforma megtestesítője. William Muir szerint "nem egyszerűen okos, hanem bölcs volt, ám egész élete során egyszerű, kitartó és őszinte." Az, ahogy Allahot és a Prófétáját (Allah békéje és áldása legyen vele) szerette, példaértékű.

Foglalkozására nézve Abu Bakr (Allah legyen vele elégedett) ruhakereskedő volt, s mikor felvette az iszlámot a vagyona 40.000 dirham volt, amit bőkezűen költött az iszlám útján, a Hidzsra (A Mekkából Medinába történő prófétai vándorlás) idején már csak 5.000 maradt belőle. Amikor kalifa lett, megvetette a közigazgatás alapjait, amit azokra az elvekre alapozott, melyek a Kegyes Koránban és a Próféta (Allah békéje és áldása legyen vele) tanításaiban van, s melyeket később Omár (Allah legyen vele elégedett) szilárdított meg. Mindez kövezte ki az utat egy eljövendő ideális politikai rendszer felé.
Abu Bakr (Allah legyen vele elégedett) uralma idején fejezték be a Kegyes Korán összegyűjtését. Sok ember, aki fejből megtanulta a Koránt odaveszett a Muszajlima elleni csatában, s attól kezdve égető szükség volt arra, hogy a szent könyvet egy kötetben összeszedjék.  Zaid ibn Thabit (Allah legyen vele elégedett), az írnok, volt evvel a felelősségteljes munkával megbízva, aki rettenthetetlen lelkesedéssel és fáradságos munkával sikeresen vetette papírra a Kegyes Koránt.

Abu Bakr (Allah legyen vele elégedett) vezette be a demokratikus kormányzást, hiszen mindig is hallgatott a Próféta (Allah békéje és áldása legyen vele) legjelesebb kortársaira az államügyekben, bármikor is szüksége volt rájuk. Egy másik briliáns vonása volt sokoldalú egyéniségének határozottsága, ami döntéskényszerben jól látszódott. Három fia és három lánya volt: Abdullah, Abdurrahman és Mohamed, Áisa, Aszma és Umm Kulthúm.

Az "iszlám forradalom őre és a Próféta (Allah békéje és áldása legyen vele) fegyvertársa, Abu Bakr (Allah legyen vele elégedett) egyedülálló helyet tölt be az iszlám történetében. Ahogy szolgálta e nagyszerű ügyet, s ahogy áldozatot vállalt érte, s ragaszkodása annak legfőbb figurájához példanélküli a hit történetében. Tulajdonképpen az iszlám Abu Bakr (Allah legyen vele elégedett) megtérésével kezdődik. Ő volt az első vezető mekkai polgár, aki pozitívan válaszolt Mohamed (Allah békéje és áldása legyen vele) hívására. Nem vég nélküli győzködés vagy az idős barát iránti gesztus vezette. Válasza spontán volt, tudata hirtelen felébredt, s Abu Bakr (Allah legyen vele elégedett) rájött, hogy Mohamed (Allah békéje és áldása legyen vele) csak igaz ember lehet, s mikor Mohamed (Allah békéje és áldása legyen vele) elmesélte neki, hogy egyik napról a másikra Allah hírnöke lett, Abu Bakr (Allah legyen vele elégedett) azonnal, a legkisebb hezitálás nélkül elhitte az üzenetét. Milyen erős hite volt! Micsoda megingathatatlan meggyőződés és hit ez az Al-amín (a megbízható) őszinteségében.

Vagy a Próféta (Allah békéje és áldása legyen vele) a hetedik égbe való csodás éjjeli utazása (Al-miradzs) esetén, ő volt az első, aki igazolta ezt a meglepő és zavarba ejtő eseményt, amivel kapcsolatban még maga a Próféta (Allah békéje és áldása legyen vele) is félt, hogy senki sem fog hinni neki. A Próféta (Allah békéje és áldása legyen vele) megbízhatóságába, szavahihetőségébe és isteni küldetésébe vetett megrendíthetetlen hite volt az, ami miatt az Al-sziddiq, az igaznak nyilvánító becenevet kapta.

Miután csatlakozott a nagy mozgalomhoz, az életét, a vagyonát és a becsületét, -gyakorlatilag mindenét-, ami volt, barátja és mentora szolgálatába állította. A rákövetkező 23 év alatt, amikor a Próféta (Allah békéje és áldása legyen vele) mindent megtett, hogy leküzdje a tudatlanságot, nem volt egyetlen fontos esemény sem, melyben Abu Bakr (Allah legyen vele elégedett) toszta szívvel ne vett volna részt. A Próféta egyetlen társa annak titkos medinai útján, s akire a mekkai zarándokkaravánt bízta, s aki őt az imavezetésben helyettesítette élete utolsó napjaiban, a sors Abu Bakrot (Allah legyen vele elégedett) jelölti ki a Próféta utódjául, amikor ő már nincs többé.

Abu Bakr megválasztása
Abu Bakr mecsete
a Fényességes Medinában
Miután végleg bejelentették, hogy a Próféta (Allah békéje és áldása legyen vele) halálhírét, Abu Bakr és Omár (Allah legyen elégedett mindkettőjükkel) még mindig a mecsetben voltak, mikor egy medinai hozta a hírt, hogy az Anszár összegyűlt, hogy megvitassa a Próféta (Allah békéje és áldása legyen vele) utódlását. Abu Bakr, Omár és Abu Ubajda (Allah legyen elégedett mindannyijukkal) a tanácsterem felé sietett. Azt találták, hogy mikor megérkeztek, hogy Szad ibn Ubáda épp befejezte beszédét, s az Anszár őt választotta meg a Próféta (Allah békéje és áldása legyen vele) utódjául. Vita indult a két csoport, a mekkai kivándoroltak és a medinai segítők között arról, melyik a fontosabb és a felsőrendű. Az Anszár kompromisszumot javasolt oly módon, hogy két utód legyen, egy közülük s egy a Qurejsből, ami az iszlám közösség azonnali szakadását jelentette volna. Majd hosszú győzködés után az Anszár elfogadta Abu Bakr jelölését az iszlám kalifája címre, s ezért csoportosan járultak hozzá, hogy hűségesküt tegyenek neki. Mind Abu Bakr, mind Omár (Allah legyen elégedett mindkettőjükkel) előrelátásának és bölcsességének köszönhető, hogy nem következett be az iszlám közösség szakadása annak korai óráiban.

Miután a Prófétát (Allah békéje és áldása legyen vele) végső nyugalomra helyezték, akkor vette kezdetét a fogadalomtételi ceremónia, a Baját. Mikor már mindenki megesküdött, Abu Bakr (Allah békéje és áldása legyen vele) történelmi jelentőségű székfoglaló beszédet intézett az egybegyűltekhez:

"Oh emberek, Allah esküszöm, hogy soha se éjjel, se nappal nem vágytam vezető szerepre, s nem is hajlottam rá...Valójában hatalmas feladat adatott nekem, ami túlmegy képességeim határán, kivéve, ha a Mindenható Allah abban nem segít. Most kétségtelenül én lettem emíretekül megválasztva, pedig én nem vagyok jobb nálatok. Támogassatok, ha igazam van, javítsatok ki, ha hibázom. Engedelmeskedjetek nekem mindaddig, amíg én is engedelmeskedem Allahnak, és ne engedelmeskedjetek nekem, ha én sem engedelmeskedem Neki és a Prófétájának."